Barion Pixel Szun Vu Kung lázadása — Igneum

Szun Vu Kung lázadása

Szabó Lőrinc:
Szun Vu Kung lázadása

Mikor Szun Vu kung, a majmok királya,
kit kőtojásból keltett ki a vén
föld, ég, nap és hold különös szerelme
a gyümölcsök s virágok szigetén,

ki kőtestét mozogni tanította
s viharként szállni a felhők felett
és megtanult minden emberfölötti
varázst és titkos bölcsességeket,

ki hős vezér és szent remete volt és
szívében mégis fenevad maradt,
és feldúlta a halál városát és
megette az égi barackokat,

az istenek eledelét, hogy ő is
örökké éljen, s lett mindenható,
kinek rőt fején a villám kicsorbult,
ki már-már isten volt, de lázadó

dühében a Legfőbb Trónt követelte
s leverte az égi seregeket
s a Menny Ura s a Célok és Erények
bénultan nézték, hogyan közeleg, –

mikor Szun Vu Kung már a trón előtt állt
és már senki sem moccant ellene,
jött Buddha és szelíd virágkezével
intett, hogy a fegyverét tegye le.

– Ki vagy, te jámbor ? – ámult el a vad szörny,
akitől a mindenség reszketett.
Buddha felelt : – A béke és a jóság,
s azért jöttem, hogy megfékezzelek.

– Nagyszerű! – bókolt Szun Vu Kung. De Buddha:
– Vigyázz – szólt – még nem sejted,mit tudok! –
– Te se, hogy én mit! – válaszolt a szörny és
mellét verdesve mesélni kezdte, hogy

a tejutat kavarja szigonyával,
eldicsekedett, hogyan győzte le
a földet, eget, az állatok és fák
szellemeit, s a halál fekete

könyvét széttépve, hogy lett hallhatatlan
s a Titkos Tudást hogy szerezte meg.
– Tizennyolcezer mérföldet repülök
– mondta – ha csak egy bukfencet vetek,

átváltozom hetvenkétféleképpen
és lehetek millió óriás,
ma már én vagyok a Tökéletesség,
– a Menny Urához fordult – senki más,

– bömbölte – senki nem állhat fölöttem:
legkülönb vagyok, a Trónt akarom! –
És Buddha felelt: – Tied lesz, ha győzöl
még valamin: az én hatalmamon:

mutasd meg, hogy ki bírsz-e törni innen,
túljutsz-e rajtam, – itt a tenyerem:
– Ha bukfenced kivisz belőle, nyertél,
ha nem, te fogsz engedni énnekem.

Tetszett az alku Szun Vu Kungnak.– Őrült–
gondolta,– ez a Buddha : a keze
alig nagyobb egy lótusz levelénél,
igazán játék végezni vele,

gyerekjáték, – gondolta és vigyorgott:
-Hát jól van, lássuk: ki győz, te vagy én? –
És felemelkedett a levegőbe
s megállt nevetve Buddha tenyerén.

– Készen vagy? – Készen. – Rajta! – Egyet ugrott
s már messze szállt s eltűnt a szörnyeteg,
és viharzott, mint az ördögmotolla,
úgy hányta, hányta a bukfenceket,

és repült és hömpölygött, mint a szélvész,
mindíg gyorsabban, repült, mint a fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagködök száz szigettengerén,

repült, a tértől részegen, repült, mint
az időmegállító gondolat,
repült, könnyű győzelmét végtelennel
tetőzni, amit ráadásul ad,

repült, repült, s a Végső Űr határán
egyszerre csak öt roppant oszlopot
látott, amely minden világok végén
vörösen az ég felé lobogott.

Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott,
ahol még nem járt soha senki se,
és lehasalt s fürkészve és vidáman
nézett az érthetetlen semmibe,

aztán felkelt – Most megyek – mondta – vissza
és én leszek a Mindenség Ura,
de hogy itt jártam, nevemet felírom
ide, a világ őrtornyaira, –

és csakugyan felírta a középső
oszlopra:”Itt járt Szun Vu Kung király”,
s mert a szükség rájött, egy másik oszlop
tövébe még egyebet is csinált,

és indult vissza. Repült, mint a villám,
repült az űrben, mint a néma fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagvilágok szigettengerén,

mint az időtlen gondolat, repült most
visszafelé a végtelenen át
és megérkezett és hetykén leugrott
Buddha kezéről s rikoltott:– No hát

ide a Trónt! A világ végén jártam
s otthagytam a látogatás jelét!–
Buddha ránézett hosszan, szánakozva,
és felemelte lassan a kezét,

és megszólalt:– Te nyomorult majom, te,
te barbár ész- és erő-szörnyeteg,
azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad
harc és önzés fűti, lebírsz engemet?

Azt hiszed, ki tudtál szökni kezemből?
Nézz ide, nézd középső ujjamat:
“Itt járt Szun Vu Kung…” – itt van, ezt te írtad,
s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! –

És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat,
kitől a Legfőbb Trón is reszketett,
látta, hogy minden erőnél erősebb
a türelem s a jóság, s megijedt

és szökni próbált. De Buddha lefogta
s egy hegyet tett rá, kíméletesen:
– Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig,
s ha új szíved lesz, befogad a Menny.

Kedves olvasó
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal, témákkal is fogunk foglalkozunk az Igneum Szellemi
Műhelyünkben!

Ha szeretnél velük tartani erre a spirituális kalandra, várunk szeretettel!
részletek :  www.igneumszellemimuhely.hu  

képek forrása: címlap, középső, alsó

Szólj hozzá!

Sikeresen feliratkoztál az értesítőre!

Ne feledd, hogy bármikor leiratkozhatsz az új, naponta videók értesítő levelekről, a levélben található leiratkozási linkre kattintva!

Kérlek vedd figyelembe, hogy ezzel a leiratkozással nem iratkozol le az általános hírlevelünkről!

Bejelentkezés

igneum_logo_grey

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál! Hamarosan jelentkezünk!